2016. július 1. péntek

Holttér (1)
„… Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” (Zsoltárok 19:13 Károli)

Vannak olyan részeid, amit sosem láthatsz meg Isten segítsége nélkül. Bizonyos értelemben jobban ismered önmagadat, mint bárki más. Gondolataidhoz, érzéseidhez, értékítéletedhez csak neked van bejárásod. Másik oldalról azonban sokkal kevésbé ismered magadat, mint mások. Miért? Mert megmagyarázzuk, igazolni próbáljuk a dolgainkat, vagy épp kisebbnek tüntetjük fel, elfelejtjük vagy megszépítjük – és még csak észre sem vesszük, hogy ezt csináljuk. Mindannyian bedőlünk az önmagunkkal szembeni elfogultságnak. Túl sok érdemet tulajdonítunk magunknak, és túl kevés hibát vállalunk fel. Odafigyelünk azokra a szakértőkre, akik a mi véleményünkkel értenek egyet, miközben nem vesszük tudomásul vagy csekély értékűnek tartjuk az ennek ellentmondó bizonyítékot. Emlékezetünk nem csupán téves, de az egónk érdekében téved. Az Egonomics című könyv idéz egy felmérést, melyben a megkérdezettek 83%-a bátran állította, hogy jó döntéseket tud hozni, de csak 27%-uk volt biztos abban, hogy a közeli munkatársai képesek jó döntésekre. Megdöbbenünk, ha valaki átlát védelmi vonalainkon, és belelát a lelkünkbe. Nem mintha az ilyen emberek zsenik lennének, de mint ahogy a fizikai látóterünkből is kiesnek bizonyos részek, ugyanígy bensőnkben is vannak olyan holtterek, amit a Szentlélek segítsége nélkül legtöbbször nem veszünk észre, egyszerűen nem látjuk saját bűnünket. A zsoltáros azt írta: „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsoltárok 19:13–15 Károli). Neked is így kellene imádkoznod – minden nap!