Köszönjük szépen kedves Marika, a szép elgondolkodtató Igéket!

A Kain és az Ábel természetét örököltük. Ezért van kétféle embertipus.
Maga az ember nem tudja megjobbítani saját magát.Isten nélkül semmi sem megy!

Szükségünk van Istenre.

Miért akar Isten jelen lenni?
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Jézusban még közelebb jött, és még sebezhetőbbé vált. Miért? Az ember visszaél Isten jelenlétével, megfeszítjük Jézust, akiben Isten dicsősége közöttünk lakozott, sátorozott, és ő még közelebb jön. Hiszen Jézus feltámad, felmegy a mennyekbe, és kitölti a Szentlelkét a benne bízókra, az egyházra, arra a közösségre, amely Úrnak vallja őt. Megtörténik a csoda, Isten a Szentlélek által jelen van az ő népe között, jelen van, amikor összegyűlünk, amikor meghívjuk, amikor igét hallgatunk, imádkozunk, dicsérjük őt, úrvacsorai közösségben vagyunk együtt. És mi visszaélünk vele… Mert Isten népe között akar lenni. Mert az Úr önmagát akarja adni népének, és rajta keresztül a világnak. Mert szeretete azt munkálja, hogy ha újból és újból meg is sértjük, felségét meggyalázzuk, ő nem vonul vissza egyszer és mindenkorra, hanem mindig újat kezd velünk.
Ő a legjobbat, a legszebbet, a legtökéletesebbet érdemli. Ezért fontos számunkra, hogy szép legyen a hely, ahol Istennel találkozunk, és ez hív bennünket igényes zenére is. Istennek adjuk a legjobbat. És ugyanakkor lehetne sokkal szebb a templomunk, minőségibb az éneklésünk, még gyönyörűbb a virág, de ha az életünk odaszántsága nincs mögötte, mit sem érnek ezek. Mindez csak jelképezheti az őszinte szívet, az Isten iránti képmutatás nélküli szeretetet. A közöttünk lakozó isteni jelenlét elkötelezett, odaszánt, megszentelt életre hív bennünket.

Válasz