„Jézus… szertejárt, jót tett…” (Apostolok cselekedetei 10:38 NKJV)

A Biblia azt mondja: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett…” (ApCsel 10:38). Amikor valakit Isten Lelke vezet, akkor nem arra összpontosít, hogy jól mutasson, hanem, hogy jót tegyen. Azt mondod, túl elfoglalt vagy? Senkinek sem volt Jézusnál több dolga, ő mégis mindig kész volt segíteni a szükségben lévőkön. Lukács evangéliuma 10. fejezetében Jézus elmondja egy zsidó utazó példázatát, akit útonállók támadtak meg, kirabolták, majd félholtan otthagyták az úton. Arra ment egy pap, de kikerülte, hasonlóképp egy lévita is. Mindkettőnek fontos elintéznivalói voltak, ezért nem álltak meg. Aztán jött egy samaritánus. Nos, neki minden oka meglett volna, hogy észre se vegye, mert a zsidók és a samaritánusok ősi ellenségek voltak. Ő azonban „amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta” (Lukács 10:33). Az együttérzés megállít, és rávesz, hogy átértékeld a fontossági sorrendet. Ez a samaritánus felismerte, hogy ahol most éppen van, az sokkal fontosabb, mint a következő időpont az előjegyzési naptárában. Te mit tettél volna aznap? Gondolod, hogy hozzá hasonlóan cselekedtél volna? Mi történik, ha Isten megpróbál félbeszakítani, beleszólva rugalmatlan, szorosan betáblázott, kőbe vésett napirendedbe, és arra kér, hogy szakíts időt valakire, aki szenved? Hajlandó vagy elengedni előzetes terveidet, és megtenni, amit Isten akar? Ha túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy segítő kezet nyújts a szenvedőknek, akkor túlságosan elfoglalt vagy! Talán azt mondod, hogy idegenek előtt túl szégyenlős vagy. Akkor kezdd azokkal, akiket ismersz a helyi gyülekezetben! „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Galata 6:10).