NE SZÓLJ OLYANT, AMI MEGSEBEZ

"Mert aki akarja szeretni az életet és jó napokat 

látni, tartóztassa meg magát a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljon álnokságot. Forduljon el a gonoutól, és cselekedjék jót, keresse a békességet és kövesse azt. "

(I.Pét. 3,10-11.)

Ha állandóan őríznénk ajkainkat, hogy semmi álnokság ne tudná őket megrontani, mennyi szenvedést, lealacsonyodást és nyomorúságot elkerülhetnénk. Ha nem szólnánk semmi olyant, ami megsebez és megszomorít - kivéve a bűn szükséges megdorgálását, hogy Istenre ne hozzunk gyalázatot, - mennyi félreértést, keserűséget és gyötrelmet elkerülhetnénk. Ha bátorító szavakat szólnánk, az Istenben való hit és reménység szavait, míly sok világosságot áraszthatnánk mások ösvényére, hogy mindig ragyogóbb fénnyel sugározzék vissza saját lelkünkbe... A megváltás terve, ahogyan azt a Szentírás elénk tárja, oly utat nyit meg, amelyen az ember biztosíthatja boldogságát, meghosszabbíthatja életét ezen a földön. Örvendhet a menny kegyének is, és elnyerheti az eljövendő örök életet, amely csak Isten életével mérhető fel. 

Sokan panaszkodnak a Gondviselésre a kényelmetlenségek és kellemetlenségek miatt, amit elszenvednek, pedig ezek saját helytelen eljárásaik következményei. Ugy érzik, hogy Isten méltatlanul bánik velük, holott egyedül saját maguk felelősek azért a rosszért, amit el kell szenvedniük. A mi jó és írgalmas mennyei Atyánk oly törvényeket alkotott, amelyek iránti engedelmességünk előmozdítja fizikai, szellemi és erkölcsi egészségünket. 
Isten megkívánja tőlünk, hogy saját akaratunkat alárende]jük az Ő akaratának, azonban nem kívánja, hogy bármi olyant feladjunk, amelynek megtartása a javunkat szolgálná. Senki nem lehet boldog, aki életét önző kedvtelései kielégítésének áldozza. Az Isten iránti engedelmesség útja a leghelyesebb út, amin haladhatunk, mert békességet, megelégedést és boldogságot hoz, mint biztos eredményt... 

Ha az emberek helyes viszonyba lépnének Istennel azáltal, hogy ügyelnének Igéjének tanácsaira, megszámlálhatatlan veszedelmet elkerülhetnének és oly megelégedést és békességet éreznének, amely életüket örömmé tenné, nem teherré. /RH -/