Az önérdeket néző lélek (5)
„Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb.” (Lukács 9:46)

A Biblia elmondja: „Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb. Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; majd ezt mondta nekik: »Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.«” (Lukács 9:46-48).

Mi működött ebben a történetben? Az önérdeket néző lélek. Amíg az indít szolgálatra, hogy magadat jó színben tüntesd fel, sosem fogod elnyerni Isten elismerését. Pedig egyedül az számít, hogy ő azt mondja majd: „jól van!” A háttérben örömmel végzett szolgálatra az tesz képessé, hogy tudjuk, végeredményben szolgálatunkat az fogja elismerni és jutalmazni, akinek a véleménye egyedül számít. Miért egy gyermeket emelt ki aznap Jézus?
Három okból:
1) A gyermek tanítható. Ha véget ér a tanulásod, neked is véged! Amikor nem akarsz senkire hallgatni, Istennek nem lesz már mondanivalója számodra. „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik” (Példabeszédek 18:15).
2) A gyermek tud bízni. Ha egy gyereknek megígérsz valamit, ő bízik benned, aszerint cselekszik, és számít rá, hogy majd úgy is lesz. „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni” (Zsoltárok 118:8 Károli).
3) A gyermek érző szívű. „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak” (1Péter 3:8). A Szentlélek jelképe a szentírásban a szelíd galamb, legyen hát a te szíved is szelíd, gyengéd és fogékony Istenre!