Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?”  Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.”  Erre megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés vagy te?” De kijelentette: „Nem az vagyok.” - „A próféta vagy te?” Így válaszolt: „Nem.”  Ezt mondták tehát: „Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?”  Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”  A küldöttek között voltak farizeusok is,  és ezek tovább kérdezték őt: „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?”  János így válaszolt nekik: „Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek,  aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.”  Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.  Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!  Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én.  Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt.”  Így tett erről bizonyságot János: „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta.  Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.  Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia.”

Hétfőn feltettük a kérdést Jánossal kapcsolatban: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Most olvashattuk, hogy mi lett: Krisztus tanúja. Sok megtérő újjászületésekor feltett eme kérdés került már megválaszolásra. A rólad feltett kérdésre mi a válasz?
János evangélista nem részletezte sem János, sem Jézus felnőtté válását. Nem is említette földi származásukat, születésük körülményeit, gyermekkoruk eseményeit, sőt még első találkozásukat sem, melynek során János bemerítette Jézust. Jánost most ott mutatja be a Jordán partján végzett szolgálata közben, ahol vall önmagáról és tanúskodik Jézusról. Egyre kevesebbet be­szél magáról, aztán rámutat a Krisztusra. Ér­dekes, hogy úgy kell szólnia róla, mint „akit ti nem ismertek” (26. v.). Sőt János maga sem ismerte (31. és 33. v.) egészen addig, amíg Isten meg nem ismertette vele. Tette ezt azért, hogy ő továbbadja ezt az ismeretet mindenki felé.
Jó így karácsony harmadnapján belemerülni ebbe az isteni rendeltetésbe! Add át magad te is Istennek, hogy rendelkezzen veled! Könyörögj hozzá, hogy tegye számodra ismertté önmagát Fia által! Légy kész mások számára is ismertté tenni őt! /PD/

Ugy tetszik, mintha hallanám:
Mikép zendűl a pásztor-ének,
Sziv és ajk hű összhangzatában
Az istenember nagy nevének.

A megváltó ma született...!
Betölt az évek teljessége...
Dicsőség Istennek mennyégben!
Az emberekhez égi béke!
(Tompa Mihály: Karácsonykor)