A bölcsek ma is őt keresik (1)
„… bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született?«…” (Máté 2:1-2)

Miért hagyná el valaki az otthona kényelmét, utazna több mint háromezer kilométert teveháton, dacolna a sivatagi út fáradalmaival, ahol útonállók és más veszélyek lesnek rá, és követne egy csillagot, amely ismeretlen cél felé vezeti? Erre csak egy válasz létezik: a bölcs emberek mindig is éheztek Istenre.

 Azt mondják, hogy az internetes keresőkbe leggyakrabban beírt három szó: a munka, a szex és Isten. A munka a biztonságérzet szükségét igyekszik betölteni; a szex a társra és intimitásra való vágyunkat; Istent pedig azért keressük, mert megbocsátásra van szükségünk, örömet és békességet szeretnénk, és meg akarjuk érteni mi a célja az életünknek itt a földön.
Ezért van az, hogy a primitív törzsek, akik Istent nem ismerik, a hegyeket, fákat, sziklákat tisztelik istenként. Mélyen belül mindannyian arra vágyunk, hogy valami önmagunknál nagyobbat tapasztaljunk meg; hogy megismerjünk valakit, aki szeretni, védeni és vezetni tud minket. Amikor egész élete romokban hevert, Jób így kiáltott fel: „Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig” (Jób 23:3). Az ókori görögök az Areopagoszon, Arész (hadisten) dombján egy oltárt állítottak fel, melynek felirata ez volt: „az ismeretlen istennek”. Akkor Pál apostol azt mondta nekik: „Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek” (ApCsel 17:23). A karácsony jó híre, hogy keresheted, sőt megtalálhatod Istent, ha megismered Jézust, mint személyes Megváltódat. Hóseás ezekkel a szavakkal hívta vissza Izráelt Istenhez: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás…” (Hóseás 6:3).