A helyreállítás Istene (2)
„… biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket.” (1Sámuel 30:8)

Egyszer az amálékiak feldúlták és porig égették a várost, ahol akkor Dávid élt, a harcosok hátrahagyott családjait pedig fogságba hurcolták. Ebben a kétségbeejtő helyzetben „hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép, míg végre erejük sem volt a sírásra” (1Sámuel 30:4). Isten megengedi, hogy meggyászold veszteségeidet, mert ez így egészséges, azt viszont nem fogja hagyni, hogy hosszú időre ebben az állapotban ragadj. Tehát Isten ezt mondta Dávidnak: „Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket” (1Sámuel 30:8). Dávid és az emberei visszakaptak mindent, amit elveszítettek? Igen, sőt még sokkal többet is, mert a mi Istenünk nem csupán a helyreállítás Istene, de a bőség Istene is. Azt mondod: „annyira szégyellem magam az elvesztegetett évek miatt.” Isten, aki az időt teremtette, tud neked adni belőle még többet is. „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.” (Jóel 2:25-26).

Figyeld meg ezt a szót: „jóllakásig”! Amikor Isten megáld, az nem csak egy cseppnyi, nem csupán jegyre kapható fejadag. Nem, akkor te is ezt énekelheted: „Szeretetének nincs határa, kegyelme minden mértéket meghalad, erejét nem korlátozza semmi. Mert végtelen gazdagságából Jézusban ő megajándékoz, megajándékoz és újra csak ad.” Amióta Ádám és Éva „elszúrták a dolgot” az Édenben, Istennek az a vágya és terve, hogy visszaadja nekünk mindazt, amit elvesztettünk. Jöjj hát ma hozzá, és engedd, hogy a helyreállítás elkezdődjön!