A lobbanékony lélek (2)
„Péter… nem tudta, mit beszél.” (Lukács 9:33)

A Megdicsőülés hegyén „azt mondta Péter Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.« De nem tudta, mit beszél. Alighogy ezt kimondta… hang hallatszott a felhőből: »Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!«” (Lukács 9:33-35).
Egy másik lélek, amire Jézus rámutatott tanítványaiban, a lobbanékony lélek. Figyeld meg, mit mond az ige Péterről: „nem tudta, mit beszél.” Péter hajlamos volt arra, hogy azonnal kimondja, ami eszébe jut, ezzel magára vonta a menny helyreutasítását: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Van ebben egy fontos tanulság.

Ha mindig kényszerét érzed, hogy bölcsnek tűnj és mindenre tudd a választ, azzal csak azt éred el, hogy bajba kerülsz az emberekkel – és Istennel is! Általánosságban fogalmazva: nem lehet tanulni szövegelés közben. Tanulj meg csendben maradni, figyeld meg, mi történik, hallgass arra, mit akar mondani Isten. Ha nem tudod, ne beszélj! Az emberek tisztelni fognak, ha van benned bölcsesség és alázat azt mondani: „Ebben nem vagyok biztos, de ha adtok rá időt, imádkozni fogok érte, és alaposabban átgondolom, aztán majd elmondom, mire jutottam.”
A szakértők azt mondják, hogy az átlagembert manapság 3500 információbomba éri naponta: e-mailek, SMS-ek, óriásplakátok, televízió, rádió, Twitter, Facebook, blogok stb. Ez az információ-túlterhelés. Az embereknek nem információkra van szükségük, hanem működőképes válaszokra! Ezek a válaszok pedig Istennél vannak. Tehát beszélj először vele, akkor lesz olyan mondanivalód mások számára is, amit érdemes meghallgatni. „Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23).