A közbenjáró imádság szolgálata
„… könyörög érte Istennél…” (Jób 16:21 NIV)

A Biblia azt mondja: „Józsué… megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” (2Mózes 17:10-13).

Ez a történet a közbenjáró imádság erejét szemlélteti. Távol a tömegtől, de Isten szemei előtt, férfiak és nők „felemelve tartanak” szolgálatokat imádságban. Isten pedig egyre több közbenjárót keres. Charles Finney-nek* volt egy Abel Clary nevű közbenjárója, aki mindenhová vele utazott. Finney azt írta: „Mr. Clary végig imádkozott, amíg prédikáltam, és nem hagyta abba, amíg én ki nem jöttem. Soha nem jelent meg a nyilvánosság előtt, hanem teljesen az imádságnak adta át magát. Lehet, hogy Finney egész nemzetekre hatott, de nem egyedül tette. Jób azt írja: „van tanúm a mennyben, aki mellettem bizonyít a magasságban… hogy igazolja a férfiút Istennél…” (Jób 16:19-21).

A közbenjáró imádság szolgálata:

1) Olyan szolgálat, amelyben mások helyébe éled magad, és kiállsz mellettük.
2) Olyan szolgálat, amiért áldozatot kell hozni lemondva az élet örömeiről és kényelméről.
3) Olyan szolgálat, melynek hatalma van Isten kezét megmozdítani mások érdekében. Isten, aki azt mondta: „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért…” (Ezékiel 22:30), ma is közbenjárókat keres. Te is egy lehetsz közülük!

* Charles Grandison Finney (1792–1875) amerikai presbiteriánus lelkész, az úgynevezett második nagy ébredés (1790–1840) vezéralakja.