Amikor Isten várakoztat (2)
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” (Lukács 21:19)

Legyen a békesség az elsődleges fontosságú életedben! Ne engedd, hogy a belsődet a külső nyomás irányítsa! Ha harci üzemmódba kapcsolsz, azzal mindenki szenved, de ha Krisztus békessége uralkodik szívedben (ld. Kolossé 3:15), akkor látni tudod a nagyobb képet, és olyan légkört teremthetsz, ami elősegíti a megoldásokat. Keresd az áttörést akár váratlan forrásból is! Ha az Úrra bízod utadat (ld. Zsoltárok 37:5), ne lepődj meg, ha olyan embereket vagy körülményeket küld életedbe, amilyenekre nem is számítottál! Bálámhoz egy szamár által beszélt (ld. 4Mózes 22), Mózes figyelmét egy égő csipkebokorral keltette fel (2Mózes 3). Ne siess annyira! Észrevetted már, hogy minél jobban sietsz, annál kevésbé jutsz előre? Jézus azt mondta: „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” (Lukács 21:19).

Henry Blackaby jegyezte meg: „Isten időzítése tökéletes… Néha talán visszatartja útmutatását, hogy ezzel vegyen rá, hogy még elszántabban keresd őt. Ne próbálj a kapcsolatot kihagyva csak a tettekre figyelni! Istennek sokkal jobban számít, hogy kapcsolatban legyen veled, mint az, hogy mit tudsz tenni érte.” Ne légy túl büszke ahhoz, hogy segítséget kérj! Salamon azt mondta: „Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt” (Példabeszédek 11:2). Ha azok az emberek, akikhez fordulsz, nem azonnal elérhetők, ne add fel, légy türelmes! Isten úgy tervezett minket, hogy együttműködjünk, tehát valahol út közben téged is hívni fog arra, hogy segíts valakin azzal, amit most tanulsz. Isten „… megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Korinthus 1:4).