Figyeld meg, minek örvendhetett még Izráel a pusztában: remek egészségnek. Gondolj bele, mennyiféle egészségügyi problémára lehet számítani, ha kétmillió ember gyalogol a végtelen sivatagon át úgy, hogy orvos vagy kórház sehol a láthatáron. Mégis úgy vonultak a legfiatalabbtól a legidősebbig, hogy„nemzetségeikben nem volt beteges” (Zsoltárok 105:37 Károli). Méghozzá azért, mert az Istentől kapott étrenden éltek. Gondjaik akkor kezdődtek, amikor zúgolódni kezdtek, és vissza akartak térni ahhoz az ételhez, amit rabszolgaként Egyiptomban ettek. Hahó! Van ebben egy fontos tanulság azoknak, akik gyorsételeken élnek, amik olyan betegségeket idéznek elő, mint a szívproblémák, a rák és a cukorbetegség. Képzeld el, hogy két kiló cukrot öntesz az autód tankjába, aztán panaszkodsz, hogy nem indul vagy nem megy rendesen. Nos, ha örökletes egészségügyi gondjaid vannak, vagy anyagi helyzeted nem teszi lehetővé az egészséges táplálkozást, Isten megért, és bátran fordulhatsz hozzá, bízva abban, hogy „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…” (Jakab 5:15). De ha a bölcs életvezetés és a „hitből majd úgyis meggyógyulok” között kell dönteni, akkor a helyzet világos. Amikor Izráel eljutott az Ígéret földjéhez, Isten azt mondta nekik: „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.” (2Mózes 23:25–26). Azután étkezési törvényeket adott nekik, melyek teljesen elkülönítették őket a környező népektől. Kérdés: hányan nem éljük meg „napjaink számát teljesen”, hányan nem végezzük el az Istentől ránk bízott feladatot, mert nem vagyunk hajlandók önfegyelmet gyakorolni például az étkezésben? Gondolkodj el ezen!