Isten Szentírásban szereplő sokféle neve közül egyik sem olyan biztató, mint a„minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban…” (2Korinthus 1:3–4). Figyeld csak meg ezeket a szavakat:„minden vigasztalás”. Ez azt jelenti, hogy nincs kivétel, nincs korlát, Isten vigasztalása mindenre kiterjed, bármilyen szörnyűek is a körülmények.Isten vigasztal, mert ez lényéből adódik, természetéből fakad! Lehetetlen, hogy a közelében ne nyernél vigasztalást. A vigasztalás hiánya az Istentől való eltávolodásból fakad – ami általában a hit hiányára vezethető vissza. A vigasztalás a hitből ered. Lehet, hogy valaki az eszével tudja, hogy Isten a„minden vigasztalás Istene”, de nem érzi a vigasztalást a kétségei miatt. Jézus azt mondta a két vak embernek a gyógyulásukra vonatkozóan: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29). A tudás mellé hitre is szükség van ahhoz, hogy megtapasztaljuk a vigasztalást. Az érzés mindig a hitet követi, nem fordítva! 
Tegyük fel, hogy életed első óceánjáró útján vagy, és aggódsz a biztonságod miatt. A kapitány biztosít arról, hogy érti a dolgát, a hajó pedig a legújabb vívmányok szerint épült, fel van szerelve mindenféle modern kommunikációs eszközzel és biztonsági berendezéssel. Ha sok keresztyénhez hasonlóan nem hiszel neki, amíg nem érzed biztonságban magad, akkor valószínűleg azonnal leszállsz, vagy az egész utat magadat fölöslegesen betegre aggódva töltöd. De ha úgy döntesz, hogy hitelt adsz a kapitány szavának, hamarosan érezni fogod, hogy a nyugtalanság csökken benned, és élvezed a hajó kényelmét! Ma határozd el, hogy bízol a Kapitányban, Üdvözítőnkben, aki azt ígérte, hogy „megvigasztal minket minden nyomorúságunkban”, így meg fogod tapasztalni azt a vigasztalást, melyet kínál.