George Washington Carver, az a mezőgazdász és vegyész, aki a földimogyoró felhasználásának háromszáz módját fedezte fel, így osztja meg istenélményét: „Még egészen kis fiúcska voltam, amikor a régi Carver tanya körüli erdők felfedezésére indulva az a benyomásom támadt, hogy valaki már járt ott előttem. A dolgok olyan rendezettek, tiszták voltak, olyan gyönyörű harmóniában. Néhány évvel később ugyanebben az erdőben… valósággal lenyűgözött valami nagyszerű jelenlét érzése. Nemcsak annyit éreztem, hogy valaki volt ott, hanem hogy valaki ott van… Évekkel később, amikor azt olvastam a Szentírásban: »… őbenne élünk, mozgunk és vagyunk«, tudtam, mire gondolt az író. Azóta mindig tudatában vagyok annak, hogy a Teremtő beszél hozzám… a természet egyre inkább egy hatalmas székesegyház számomra, amelyben folyamatosan szólhatok Istenhez, és hallhatom, ha ő szól hozzám… Egy ember, aki célt keresett, küldetést, amiért érdemes élnie, megtalálta azt. Isten munkatársa lehet… Az egyetlen célom Isten célja legyen: hogy elősegítsem népének jólétét és boldogságát… Akkor hát miért vagyunk annyira meglepve mi, akik hiszünk Krisztusban, azon, mi mindent tud kezdeni Isten egy emberrel, aki kész neki engedelmeskedni a laboratóriumában?” 1921-ben Carver beszédet mondott az Egyesült Államok Képviselőházában. A házelnök megkérdezte: „Dr. Carver, hogyan jött rá erre a sok mindenre?” Carver így válaszolt: „Egy régi könyvből.” „Milyen könyvből?” – kérdezte a házelnök. „A Bibliából” – felelte Carver. A házelnök újra kérdezett: „A Bibliában szó van a földimogyoróról?” „Nem, uram – válaszolta Carver –, de a Biblia beszél Istenről, aki megteremtette a földimogyorót. Ezért őt kértem, hogy mutassa meg, mire lehet használni a mogyorót, és ő megmutatta.” Neked is jól jönne ma egy kreatív ötlet, egy konstruktív megoldás? Kérd Istentől!