Önuralom nélkül csak ártunk saját magunknak, de ha túlságosan ragaszkodunk ahhoz, hogy magunkat és másokat irányításunk alatt tartsunk, az azt jelzi, hogy nem bízunk eléggé Istenben. Végső soron egyedül Isten határozza meg a végeredményt. Tehát: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5–6). 
Ha azt veszed észre magadon, hogy életed minden területét és minden apró részletét te próbálod irányítani, próbáld ki a következőket a helyes gondolkodásmód kialakításához: 
1) Értsd meg, hogy nem független, önellátó személyiség vagy. „… Az ő népe és legelőjének nyája vagyunk” (Zsoltárok 100:3 NKJV). A juhok nem tudnak magukról gondoskodni, szükségük van a pásztorra, hogy legeltesse, vezesse, védje őket. Érted a lényeget? 
2) Ha váratlan dolgok történnek, ne zsigerből reagálj, gyakorold a nyugalmat! Istent semmi sem éri meglepetésként. Ami krízisnek tűnik, gyakran lehetőség arra, hogy megmutassa irántad való szeretetét és gondoskodását. 
3) Összpontosíts a belsőre, és hagyd a külső tényezőket Istenre! Ha elfogadtad, hogy a legtöbb külső történést nem tudod irányítani, csak azt, hogy belül hogyan reagálsz rájuk, nem fogsz többé kiborulni az irányíthatatlan és elkerülhetetlen dolgok miatt. Vegyél mély levegőt, hogy lelassítsd az adrenalin áradatát, küldj Isten felé egy halk fohászt, és tedd le az ő kezébe a problémát. Ismerd fel, hogy az ő életedre vonatkozó tervei ettől nem siklottak ki. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16). Ne akarj mindent te irányítani!