Isten teremtett, ezért ő tudja, hogy mi az életed célja, mit tervezett számodra. Előkészített bizonyos jó cselekedeteket, de ezt ne úgy értsd, mint valami „elintézendők listáját”, amit házastársunknak vagy alkalmazottainknak szoktunk összeírni. Ezek inkább útjelzők arra, hogy felfedezd igazi önmagad. Lelki életünk nem korlátozódik csupán bizonyos áhítatos cselekedetekre. A lényeg az, hogy Isten felkészít minket, hogy azzá váljuk, akinek ő elképzelt, amikor megalkotott. De mint ahogy senki sem lesz boldog attól, hogy a célja az, hogy boldog legyen, ugyanígy nem tudunk azzá a személlyé válni, akinek Isten tervezett, ha mindig csak magunkra összpontosítunk. A gyümölcsöző élet egy nemesebb, magasztosabb látásmódhoz kötődik, nem lehet elérni, ha mindig magunknak akarjuk a legjobbat.

A virágzó életű emberek másokra is áldást árasztanak, méghozzá alázatosan és egészen váratlan módon. Időnként te is bepillantást nyersz abba, hogy mire lettél teremtve. Mondasz valami lelkesítőt. Együttérzésedet fejezed ki. Megbocsátasz egy régi bántást. Adakozol, áldozatot hozol másokért. Visszafogod magad, és nem mondod ki azt, amit más esetben általában kifecsegnél. Ilyenkor egy pillanatra megcsillan valami abból, amire Isten teremtett. Egyedül ő ismeri a benned rejlő lehetőségek teljességét, és ő mindig afelé vezet, hogy önmagad legjobb verziója légy. Sok eszköze van erre, és soha nem kapkodja el a dolgot – olyannyira, hogy ez néha csalódást okoz nekünk, és elkeseredünk. Ám ő ilyenkor is dolgozik, a türelmet szeretné kimunkálni bennünk. Nem csügged el attól, hogy ez sokáig tart, a legkisebb növekedésnek is örül. Ő látja, hogy mivé válhatsz, és sokkal jobban szívén viseli, hogy kiaknázod-e a benned rejlő lehetőségeket, mint amennyire azt te magad fontosnak tartod.