Íme, még két tévedés a szülői hivatásról: 
1) A jó szülőknek jó gyermekei vannak. Bárcsak így lenne, de nem így van! Még ha mindent jól csinálunk is, gyermekeinknek joguk van saját döntéseikhez az életben. Kain és Ábel ugyanabban a családban nőtt fel, de Ábel döntése tetszett Istennek, míg Kain döntése oda vezetett, hogy ő követte el a világtörténelemben feljegyzett első gyilkosságot. Még a példás életű szülőknek sincs semmi befolyásuk arra, hogy gyermekeik végül milyen döntéseket hoznak. Ez nem azt jelenti, hogy az istenfélő élet felé terelő próbálkozásaid hiábavalók, egyáltalán nem! Ez csupán azt jelenti, hogy ha megtettél minden tőled telhetőt, akkor: 
a) ismerd fel és fogadd el határaidat; 
b) taníts gyermekeidet bölcsességre azzal, hogy hagyod, hogy felelősséget vállaljanak döntéseik  következményeiért; 
c) bízz Istenben, hogy megteszi, amire te nem vagy képes. Vannak gyermekek, akik gyorsan megértik az  üzenetet, mások, mint a tékozló fiú, kitérőket tesznek, de Isten soha nem mond le róluk – neked sem szabad! 
2) A jó szülő minden gyermekével egyformán bánik. A Biblia azt mondja:„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6). Minden gyermek egyedi és különleges szükségekkel és képességekkel rendelkezik, a bölcs szülő ezeket felismeri, és ezekkel a jellemvonásokkal összhangban dolgozik gyermeke nevelésén. Nem az a dolgod, hogy „tökéletes gyereket” nevelj. Az a feladatod, hogy felismerd azt a jellegzetes mintát, amit Isten gyermekedbe teremtett, és ennek a mintának a kibontakozását segítsd elő. Az ilyen szülőnek Isten azt a jutalmat ígéri, hogy gyermeke „ha megöregszik [még ha kitérőket is tesz!], nem fog letérni a helyes útról”(Példabeszédek 22:6 ERV).