A sátán tudja, hogy ha felismered, hogy ő a kísértés forrása, azzal elveszíti az előnyét. Tudja, hogy ha megérted, hogy ő kezdeményezte, akkor gyorsabban visszarettensz tőle, mint ha azt hiszed, hogy te vagy a forrása. Ha a sátán úgy közelítene: „azért jöttem, hogy rávegyelek, hogy vétkezz, aztán kárhoztasd magad”, akkor nem lennél olyan könnyen sebezhető. Ezért nem fog ilyet mondani – de ha te ezt észben tartod, akkor előnyben vagy vele szemben. Pál ezt így fogalmazza meg: „Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk” (2Korinthus 2:11). Egy másik téves felfogás a kísértéssel kapcsolatban, hogy az idő- és erőpocsékolás. Ha hosszú ideig ér minket kísértés, úgy érezhetjük, hogy elveszítettük lábunk alól a talajt, és nem nyertünk semmit. Tévedés! Ha ellenállunk a kísértésnek, azzal a „nemes harcot” harcoljuk (ld. 1Timóteus 6:12), és ilyenkor fejleszti Isten a jellemünket. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1:2–4).Az örökkévaló jutalom, melyet e lelki fejlődéssel elnyersz, bőségesen kárpótolja majd mindazt, amit ki kellett állnod érte. „Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Péter 1:6–7). Ne feledd Isten dicsőséges garanciáját: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jakab 1:12).