Irányításkényszer. Miközben fontos, hogy igyekezzünk megérteni másokat, nekünk is hitelesnek és nyitottnak kell lennünk, hogy mások is megérthessenek minket. Sokan nem hajlandóak ennyire átlátszó életet élni, mert ez sebezhetővé tesz. Mike Abrashoff író, aki korábban az amerikai haditengerészet sorhajóhadnagya volt, megjegyzi: „Vannak vezetők, akik úgy érzik, hogy ha embereikkel nem osztanak meg információkat, akkor jobban a kezükben tarthatják az irányítást. Ez azonban a vezető ostobasága, mely a szervezetet kudarcba sodorja. A titkolózás elszigetelődést szül, nem pedig sikert. Igen, a tudás hatalom, de a vezetőnek a közösség erejére van szüksége, ehhez pedig a közösség tudása kell. Arra jöttem rá, hogy minél több ember tudja, mi a cél, az annál jobban megvalósítható, és együtt jobb eredményt érünk el.” Az emberek eltávolodnak, ha úgy érzik, hogy eltitkolnak előlük valamit. Kívülállónak érzik magukat, emiatt romlik a munkamoráljuk, és csökken a teljesítményük. Jim Lundry a Lead, Follow, or Get Out of the Way [Vezess, kövess, vagy tűnj el az útból!] című könyvében ír az „Alárendeltek siralmairól”, mely így hangzik: „Mi, az egyenruhások, dolgozunk a megközelíthetetlenekért, megtesszük a lehetetlent is a hálátlanokért!” Éreztél már így te is? Aztán ott van a „Gombatelep siralma” is, mely így szól: „Állandóan sötétben tartanak minket. Időnként idejön valaki, és trágyát szór ránk. De ha felemeljük fejünket, rögtön lecsapják, és konzervdobozba zárnak.” A jó vezetők nem szigetelik el magukat, és nem tartják szándékosan tudatlanságban embereiket. Tájékoztatják őket, és amikor csak lehet, bevonják a döntéshozás folyamatába. Ha valóban szeretnél másokat szolgálni, légy nyitott! Hadd lássák az emberek, hogy ki vagy, és miben hiszel!