A Bibliában azt olvassuk: „Józsefnek szép termete és szép arca volt. Ezek után történt, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége, és ezt mondta: Hálj velem! Ő azonban ezt nem akarta, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta mindenét. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen. Egy napon, mint mindig, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt.” (1Mózes 39:6–12 RÚF). Figyeld meg ezeket a szavakat: „az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek.” Józsefet minden alkalommal kísértés érte, amikor egy bizonyos személy, Potifár felesége közelében volt. És a kísértés mindannyiszor bekövetkezett, amikor egy bizonyos helyen, Potifár házában volt. Ezért elfutott. Nem azért, mert gyenge volt – hanem azért, mert bölcs volt! Megértette, hogy ha túl sokáig vagyunk a kísértés közelében, akkor a tűzzel játszunk, és a megégést kockáztatjuk. Nos, neked milyen embereket és milyen helyeket kell kerülnöd? Milyen kísértésforrásokat kell eltávolítanod ahhoz, hogy győzelmes életed lehessen? Tudd, hogy mikor kell másfelé menned és mikor kell elfutnod! Nem hozol szégyent Istenre azzal, hogy elfutsz – viszont magadra hoznál szégyent, ha nem menekülnél!