Amikor valaki azt mondja: „Nem tehetek róla, én ilyen vagyok”, igaza van, de csak részben! A kutatók több mint száz olyan egypetéjű ikerpárt azonosítottak be, akiket születésükkor elválasztottak egymástól. Különböző közegben, eltérő kultúrában, más vallásban, egymástól távol nevelkedtek. Hasonlóságaikat és különbözőségeiket vizsgálva egyértelművé vált, hogy tulajdonságaik 70%-a örökletes. A DNS-ük határozott meg olyan vonásokat, mint a kreativitás, bölcsesség, szeretetteljesség, tetterő, élettartam, intelligencia, életöröm. Vegyük például a „Jim ikreket”, akik harminckilenc éves korukig nem tudtak egymásról. Mindketten Linda nevű nőt vettek feleségül, mindkettőjüknek volt Toy nevű kutyája, mindketten gyakran szenvedtek migréntől, láncdohányosok voltak, szerették a sört, Chevrolet-jük volt, és mindketten seriffhelyettesek voltak. Személyiségük és viselkedésük olyan volt, mintha fénymásolták volna őket. Mit jelent ez a felfedezés? Hogy marionettbábuk vagyunk, akiket zsinóron rángatnak, hogy egy előre meghatározott pályát járjunk be szabad akarat és személyes döntések nélkül? Egyáltalán nem. Az állatokkal ellentétben mi képesek vagyunk észszerű gondolkodásra és önálló cselekvésre. Genetikai örökségünk ellenére sem kell például minden szexuális késztetésünket megélnünk. Örökletes tulajdonságaink talán egy bizonyos irányba indítanak, de az ösztönökön lehet uralkodni. Itt lép be a képbe az új teremtés. Istentől új természetet kapunk, és erőt a régi természet legyőzésére. Pál ezt így fogalmazza meg: „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek.” (Róma 6:12–13).