Lehet, hogy egy munkatársadnak, akiért imádkozni szoktál, házasságon kívüli viszonya van, de attól még nem kell, hogy neked is legyen. Ne feledd, te is bűnös voltál, mielőtt Isten kegyelme megmentett, ezért légy alázatos, és ne ess az önigazultság csapdájába! Ahogy Merv Rosell mondja: „amikor Isten megbocsát, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a vétek örökre feledésbe merüljön”, légy tehát kegyelmes, amikor olyasvalakivel találkozol, akinek az életvitele kényelmetlenül érint. Tudj meg róla mindent, amit lehet, és engedd, hogy ismeretségetek eloszlasson minden előfeltételezést és előítéletet. Tekints rá úgy, mint fájdalmat hordozó személyre, akit Isten szeret – mint olyan emberre, akinek ugyanarra a kegyelemre van szüksége, amit te is kaptál. Ha szereted a nem szerethetőket, akkor azt teszed, amit Isten is tett érted. Csak azért mert valaki valamiben más, nem kellene őt lenézned, alacsonyabb rendűnek tartanod. Te sem akarod, hogy téged elítéljenek a bőrszíned, kultúrád vagy kinézeted miatt, ezért te se tedd ezt másokkal! Mivel a Biblia világosan fogalmaz arról, hogy ne kövessük mások bűnös életmódját, ezért megkísérthet minket a gondolat, hogy jobbak vagyunk, mint ők. Ez a büszkeség bűne! Néha azt gondoljuk, hogy ha szeretünk és elfogadunk bizonyos embereket, azzal elnézzük bűneiket. Nem, az igazság abban van, ha olyan tisztelettel és elfogadással viszonyulunk másokhoz, ahogy azt Jézus tette. Legyen szó akár faji különbségekről (samaritánusok), életmódbeli különbségről (az asszony a kútnál, akinek már öt férje volt), vagy osztálykülönbségről (Nikodémus), Jézus szerette és elfogadta az embereket úgy, ahogy voltak, de közben arra ösztönözte őket, hogy magasabb mércét kövessenek.