Jézus békessége olyan biztonságérzetet ad, hogy bármi is történik, tudod: „az Úrban jó nekem.” Ő azt mondja nekünk: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” A Jézustól kapott békesség nem függ a körülményektől. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Atyád, aki az egész világmindenséget irányítja, szeret téged, és a javadat akarja. Ezért van az, hogy emberek, akik mindenüket elvesztették, gyakran azt mondják, nem cserélnék el mindazt, amit így megtanultak, még akkor sem, ha visszakapnának mindent, amit elvesztettek. Joni Erikson Tada akkor fedezte fel ezt a természetfeletti békességet, amikor egy baleset miatt lebénult, Corrie Ten Boom pedig a náci haláltáborban talált rá. Elisabeth Elliot akkor ismerte meg, amikor a között az indián törzs között szolgált misszionáriusként, akik megölték a férjét. Azt írta: „Csak az elfogadás hoz békét, nem a beletörődés.” Nagy különbség! Creath Davis így fogalmazza meg: „A beletörődés azt jelenti, hogy megadod magad a sorsnak. Az elfogadás az, amikor Istennek adod meg magad. A beletörődés némán fekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás feláll, hogy találkozzon Istennel, aki céllal és rendeltetéssel tölti meg a világegyetemet. A beletörődés azt mondja: »Erre én képtelen vagyok.« Az elfogadás azt mondja: »Isten képes rá.« A beletörődés megbénítja az életet. Az elfogadás felszabadít a lehető legnagyobb kreativitásra. A beletörődés azt mondja: »Mindennek vége számomra.« Az elfogadás azt mondja: »Mivel még élek, mi a következő lépés, Uram?« A beletörődés azt mondja: »Micsoda veszteség!« Az elfogadás azt mondja: »Hogyan tudod ezt a szörnyűséget üdvösségemre használni, Uram?« A beletörődés azt mondja: »Egyedül vagyok.« Az elfogadás azt mondja: »Hozzád tartozom, Uram.«