Jézus követése kikerülhetetlenül azt jelenti, hogy viharokba fogsz kerülni. Amikor a hullámok átcsapnak a fejed fölött és gyorsan süllyedsz, akkor tudsz meg olyan dolgokat Istenről, amit egyébként sohasem ismertél volna meg. Először azon csodálkozol, hogy keveredtél ebbe a zűrbe, de aztán kezded meglátni Isten kezét a helyzetben, és végül azt mondod: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (Márk 4:41). A tanítványok végül eljutottak odáig, amikor már készek voltak követni Jézust – kérdés nélkül. Számodra is ez Isten terve. A „ne félj” parancs nem naivitásra vagy tudatlanságra szólít fel. Isten nem azt akarja, hogy ne legyünk tudatában az élet kihívásainak. De amíg Péter Jézusra nézett, a hullámok nem tudták lehúzni őt. Tehát figyelj Istenre, állj rá Igéjére, és emlékezz jóságára! A Biblia azt mondja: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Bármibe is kerül, ne vedd le tekintetedet az Úrról! C. S. Lewis írta: „A hangulatunk aszerint változik, amilyen képet az értelmünk épp elénk vetít. Ezt tapasztalatból tudom. Most, hogy már keresztyén vagyok, előfordul, hogy olyan hangulatom van, amikor ez az egész nagyon valószínűtlennek tűnik: de amikor ateista voltam, voltak olyan hangulataim, melyekben a keresztyénség szörnyen valószínűnek tűnt… ezért annyira elengedhetetlen erény a Hit: amíg nem tanítod meg hangulataidnak, hogy hol a helyük, sosem lehetsz sem igazán keresztyén, sem igazi ateista, hanem olyan teremtmény maradsz, aki ide-oda hánykolódik, akinek a hitvilága az időjárástól vagy az emésztésétől függ. Következésképp tanítanod kell magadnak a Hit szokását.” Ezért a mai üzenet számodra ez: Ne félj!