Ha építő kritikát mondanak neked, próbálj tanulni belőle és bölcsebbé válni általa. De ha megalapozatlan, igazságtalan bírálat ér, akkor emlékeztesd magad, hogy Jézust is bírálták, tehát jó társaságban vagy. Ha kísértést érzel a neheztelésre és visszavágásra, olvasd el ezt a részt a Szentírásból: „Ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Péter 2:20–23). Van egy érdekes történet Abraham Lincolnról. Az amerikai polgárháború idején aláírt egy parancsot bizonyos hadtestek átirányításáról, de Edwin Stanton hadügyminiszter megtagadta annak végrehajtását, és az elnököt ostobának nevezte. Amikor ezt Lincoln meghallotta, így reagált: „Ha Stanton azt mondta, hogy ostoba vagyok, akkor bizonyára az vagyok, mert neki szinte mindig igaza van, és mindig kimondja, amit gondol. Átmegyek hozzá, és megnézem ezt közelebbről.” Így is tett, és amikor Stanton meggyőzte őt arról, hogy hiba volt kiadni azt a parancsot, Lincoln csendben visszavonta azt. Lincoln nagysága részben abban állt, hogy felül tudott emelkedni a kicsinyességen, az önzésen és a mások véleménye miatti érzékenységen. Nem egykönnyen sértődött meg. Elfogadta a kritikát, és ezzel megmutatta az igazán nagyszerű személyiségek egyik legnagyobb erősségét: az alázatot. Téged is ért kritika? Ne vereségnek tekintsd, hanem használd okulásodra!