Isten elérhető közelségbe helyezett olyan embereket, akik készek segíteni neked. Ha nem fogadod el a segítségüket, kudarcot vallasz, és ők is beteljesületlennek érzik magukat, mert nem használják fel lelki ajándékukat. Isten nem arra hívott el, hogy mindig, mindenkiért, mindent te csinálj. Nem lehetsz mindig mindenki számára minden! Neked is vannak jogos szükségleteid, melyek ha nincsenek betöltve, azt megszenveded te is és a körülötted élők is. Nincs semmi rossz abban, ha segítséget kérsz, amikor arra szükséged van, sőt, az a helytelen, ha segítségre lenne szükséged, de túl büszke vagy azt kérni. Mivel Izráel fiai minden ügyes bajos dolgukkal Mózeshez fordultak, ő belefáradt abba, hogy mindenre ő legyen a megoldás. Ereje végső határára ért, ezért az apósa azt javasolta, hogy hatalmából egy részt ruházzon át kiválasztott emberekre, és hagyja, hogy kevésbé fontos ügyekben azok döntsenek, míg ő maga csak az igazán fontos dolgokkal foglalkozik. A módszer működött! Mózes megtette, amit Jetró javasolt, és ez lehetővé tette, hogy sikerrel végezze feladatát. Továbbá azok, akik részt kaptak a vezetésből, maguk is átélhették a jól végzett munka örömét. Ez minden érintett számára nyereség volt, mind Mózesnek, mind a kisebb jogkörű vezetőknek, mind a problémáikkal hozzájuk forduló népnek. Kérdés: Panaszkodsz amiatt, hogy az emberek túl sokat várnak tőled, és túl sok a feladatod? Vonakodsz elfogadni mások segítségét, mert azt hiszed, senki nem tudná olyan jól elvégezni a munkát, mint te? Vigyázz! A Szentírás figyelmeztet, hogy senki „ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell” (Róma 12:3). Kérj segítséget! Tovább fogod bírni, és jobban fogod élvezni az életet, ha ezt megteszed!