Pál megintette Pétert, amikor az részrehajlóan viselkedett a zsidók javára a pogányból lett hívőkkel szemben. Miért tette ezt Pál? Hogy megőrizze az egységet a gyülekezetben. Néha nincs más lehetőséged, mint konfrontálódni. A kérdés az: hogyan? Egyikünknek sincs veleszületett képessége ehhez, ez olyan készség, melynek elsajátításához gyakorlás és türelem kell. Csak azért nem megy jól, mert kerüljük, mint a pestist. Ezt viszont megszenvedik a kapcsolataink, és a problémák nem oldódnak meg. Az első lépés a konfrontációra való felkészülésben, hogy megállapítsuk, miért is kerül terítékre a téma. A célunk a kapcsolat erősítése legyen. Ehhez vagy azt kell elérnünk, hogy valaki abbahagyjon valamit, vagy azt, hogy elkezdjen valamit. Az sohasem lehet célod, hogy leszidj valakit, hogy kiengedd a gőzt, vagy bűntudatot kelts a másikban. Ezért fontos, hogy először önmagaddal nézz szembe, magaddal konfrontálódj! Őszintén vizsgáld meg az indítékaidat, hogy miért akarod kitárgyalni az ügyet. Talán valamilyen hátsó szándék vezet, például neheztelés vagy sértett büszkeség, vagy őszintén szeretnéd, ha a másik változni tudna? Meg kell kérdezned magadtól, mit szeretnél elérni, milyen változást szeretnél látni a másik viselkedésében? Ne feledd, az a hatékony konfrontáció, amikor jó megoldást keresel, olyat, melyben mindkét fél nyer. „A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár” (Példabeszédek 18:19 RÚF). Ha az illető személy tudja, hogy valóban a javát akarod, és arra törekszel, hogy Istent dicsőítsd meg az adott helyzetben, akkor nagyobb valószínűséggel reagál úgy, ahogy szeretnéd.