A látás vagy jövőkép az, amikor azt látjuk magunk előtt, ami lehet, ahelyett, ami most van. A te látásod talán az, hogy gyógyulást vigyél oda, ahol betegség van – ilyen látás vitte Albert Schweitzert Afrikába. Vagy az, hogy oktatást vigyél a tudatlanság világába – ez indította Gilbert Tennentet a Princeton egyetem megalapítására. Lehet, hogy szabadságot akarsz vinni oda, ahol elnyomás van – ez késztette William Wilberforce-t, hogy lemondjon kiváltságos életéről és a rabszolgaság eltörléséért küzdjön. Az is lehet, hogy a te látásod kisebb és egyszerűbb – például, hogy te legyél az első a családodban, aki egyetemi végzettséget szerez, vagy hogy nagyszerű szülője legyél a gyermekeidnek, bár a te szüleid nem ilyenek voltak. Vagy hogy megszabadulj egy rossz szokástól, mielőtt az felemésztene… vagy hogy legyőzd a modern technikától való félelmedet, és megtanulj iPad-et használni… vagy hogy a nyugdíjas éveidet aktívan éld, jó hatással a körülötted lévő világra, ahelyett, hogy csak a halált várnád a hintaszékedben ücsörögve. Thoreau azt mondta: „Ha légvárakat építettél… tegyél alájuk alapot.” De a látás önmagában nem elég, el is kell kötelezned magad arra, hogy aszerint cselekszel. Ezt hívják küldetésnek – és az kell hozzá, hogy kijelölj konkrét, lemérhető lépéseket a megvalósítására. Ezeket a lépéseket céloknak nevezzük, ezekből áll össze a terv a küldetésed teljesítésére, látásod betöltésére. Általában egy látásunk van, de sok célunk. És minden egyes cél, amit elérünk, egy lépéssel közelebb visz látásunk megvalósításához. És az igazán jó hír, hogy ha látásod Istentől való, ő megadja az erőt, bölcsességet, összeköttetéseket, kapcsolatokat és forrásokat a beteljesedéséhez, mert ő „hitünk szerzője és beteljesítője”.