Sokan olyanok vagyunk, mint az imaórán az a hölgy, aki azt mondta, hogy mindenkit szeret. A gond csak az, hogy ezt becsukott szemmel mondta. A személyválogatás miatt kérdés nélkül elfogadunk gyermekkorunkban hallott véleményeket vagy előítéleteket és szűklátókörű emberek kijelentéseit. Ritkán állunk meg, hogy rákérdezzünk: „Helyes ez?” Vagy, ami még fontosabb: „Krisztusi ez?” A személyválogatás másodrendű állampolgároknak tart embereket bőrszínük, nemük, gazdasági helyzetük, vallásuk vagy születésük körülményei miatt. Néha az előítéleteink annyira mélyen gyökereznek, hogy mi magunk észre sem vesszük őket, és feldühödünk, ha valaki szembesít velük. Isten azonban nem engedi, hogy ilyen könnyen megússzuk. Pál megintette Pétert, a későbbi egyházfőt a személyválogatás bűne miatt: „Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, [Péter] együtt evett a pogányokból lett hívőkkel. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidók közül való hívőktől.” (Galata 2:12 RÚF). Pál nem hunyt szemet Péter viselkedése fölött, mintha jó tulajdonságai kiegyenlíthették volna azt. Nem, mert viselkedésével fájdalmat okozott embereknek, és rossz fényt vetett az egyházra. A legtöbbször idézett bibliavers ez: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Figyeld meg: „aki hisz őbenne”. Ez azt jelenti, hogy a kereszt lábánál mind egyenlők vagyunk. Isten nem tesz különbséget. Tehát mielőtt a másokban meglévő előítéletekkel foglalkoznál, előbb a sajátoddal kell elbánnod. Ismerd hát be rejtett részrehajlásodat, és szabadulj meg tőle!