A korinthusiakhoz írt második levél második részében Pál apostol felteszi a kérdést: „Ki alkalmas erre?” A harmadik fejezetben pedig választ is ad: „a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Korinthus 3:5 RÚF). Tisztában vagyunk korlátainkkal, amikor családunk szükségeinek betöltéséről vagy munkahelyi elvárásokról van szó, amikor ki kell tartanunk, ha egy hosszan tartó fájdalom minden energiánkat elszívja, amikor régóta küszködünk egy rossz szokással, amikor bele kell tanulnunk egy új munkába, miután az előző munkahelyünkről elbocsátottak, amikor nem menekülünk el egy problémás házasságból, amikor minden nap erőt kell gyűjtenünk a továbbhaladáshoz, amikor álmaink összetörtek. Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, mintha minden helyzetet kezelni tudnánk, de mélyen belül tudjuk, hogy ez nem megy. Az igazság az, hogy Isten kegyelme és hatalma nélkül valóban alkalmatlanok vagyunk. Ezt a gondolatot talán nehéz elfogadni azoknak, akik büszkék vagy rámenősek. Aláássa az egójukat, ha el kell ismerniük, hogy Isten nélkül nem tudnák a helyes dolgot tenni, a megfelelő módon tenni, és nélküle nincs is erejük tenni. Nehezükre esik beismerni, hogy mindig tudatosan Istenre kell támaszkodniuk. De ha egyszer elfogadod ezt az alapállást, és elkezdesz Istentől függni, akkor ott állsz annak az életnek a küszöbén, amire mindig is vágytál. Mi volt a titka Pál erejének? Engedte, hogy Krisztus átvegye az irányítást, így mondhatta el: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10). D. L. Moody mondta: „A gyenge ember erős lesz, ha Istenre támaszkodik.” Nem számít, mióta jársz Jézussal, sose feledd, hogy minden cseppnyi alkalmasságod tőle ered.