Vannak emberek, akik annyira bizonytalanok és könnyen fenyegetve érzik magukat, hogy szükségét érzik, hogy mindenkit leromboljanak, akit vetélytársnak tartanak. Gondolj csak Diotrefészre, az újszövetségi gyülekezet egyik vezetőjére. Komoly dilemma volt számára, amikor János néhány tehetséges tanítót ajánlott, hogy hirdessék az evangéliumot az ő gyülekezetében. A bizonytalanságtól gyötört Diotrefész félt, hogy a látogatás fenyegeti majd az ő fölényét, ezért nem engedte, hogy jöjjenek. János, akit felzaklatott Diotrefész viselkedése, felvázolta barátjának, Gájusznak, hogyan szándékszik kezelni a helyzetet. „Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.” (3János 1:9–11).
A szomorú igazság, hogy a diotrefészi lelkület ma is él, és megtalálható mind a világi, mind az egyházi szervezetekben. Ez szór rágalmakat az újonnan jöttekre, mert fenyegetésnek tekinti őket. Azzal vádolja az intelligens, tehetséges nőket, hogy nem ügyességükkel, tehetségükkel és szakértelmükkel, hanem más eszközökkel jutnak előre. Ezek az emberek keresik a repedéseket áldozataik páncélzatán. De bármennyire is azt hiszik, a másik ember imázsának rombolása nem fogja az övékét növelni. Az ördög görög neve a Bibliában diabolosz, ami szó szerint azt jelenti: vádló. A rágalmazás tehát az ördög munkája!