Van egy varázsfegyver, amit a tizenévesek nagyon szeretnek bevetni, hogy ezzel manipulálják szüleiket, így hangzik: „Te nem bízol bennem!” Ilyenkor elkezdünk visszakozni: „Nem, drágám, ez nem azt jelenti, hogy nem bízom benned, ha a barátaiddal lógsz, vagy elviszed az autót, ez csak az, hogy…” – és kifogyunk a szavakból. Védekezési üzemmódban vagyunk, és a beszélgetésnek vége. Az igazság az, hogy bizonyos dolgokat illetően bízhatunk gyermekeinkben, más dolgokban viszont nem. Ez nem „mindent vagy semmit” ajánlat. Például sokunknak van felhatalmazása arra, hogy a vállalat pénzéből kifizetést eszközöljünk egy bizonyos összeghatárig. De nem adják nekünk a vállalat összes pénzét! Ezért ne hagyjuk, hogy a gyermekeink megvezessenek, bátran mondjuk ki, hogy a bizalomnak fokozatai vannak – valamennyit már most megadunk, később majd többet is. Mark Twain író és humorista jegyezte meg: „Ha a gyermeked betölti a tizenkét évet, tedd egy hordóba, szegezd le a hordó fedelét, és a gyereket csak a csapnyíláson keresztül etesd! Ha eléri a tizenhat éves kort, akkor a csaplyukat is pecsételd le!” Komolyra fordítva a szót, vannak idők, amikor minden szülő így érez. De egy ponton el kell engedned a pórázt, és el kell kezdened bízni bennük.
Íme, két fontos dolog a bizalommal kapcsolatban:
először is, a bizalom mértékének összhangban kell lennie az életkorral.Csak annyit szabad kockáztatnod, amiről okkal feltételezheted, hogy biztonságosan tudják kezelni.
Másodszor, a bizalmat ki kell érdemelni. Erma Bombeck egyszer szellemesen megjegyezte, hogy nem fog 2000 dollárt [kb. félmillió forint] költeni egy olyan gyerek fogszabályzására, aki soha nem mosolyog. A gyermekedben belül zajló folyamatok nagyban megmagyarázzák a kívülről láthatókat. Nyugodj meg, eljönnek a jobb napok is!