Gondoljuk csak végig, miért viszálykodnak az emberek:
1) Mert veszekedős családban nőttek fel, és úgy gondolják, ez a normális. Lehet, hogy ez természetes, de biztosan nem krisztusi. A Biblia azt mondja: „távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik” (Példabeszédek 20:3).
2) Mert ez emeli az önértékelésüket. Vannak, akik csak akkor érzik értékesnek magukat, ha mások véleményének vagy hitének értékét támadják, és a másikat védekezésre kényszerítik. A viszálykodó célja nem az, hogy a másik ember életét értékesebbé tegye azzal, hogy rámutat tévedéseire, egyszerűen csak meg akarja mutatni, hogy ő tudja a tutit.
Salamon azt mondja: „a viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör” (Példabeszédek 17:14). Azt jelenti ez, hogy ne állj ki valamiért, amiben hiszel? Nem, ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnod kifejezni egyet nem értésedet úgy, hogy közben nem leszel ellenszenvessé. Ha gonosz szándék vezet, akkor többet ártasz, mint amennyit használsz. Benjamin Franklin híres volt a különleges diplomáciai érzékéről: „Ebben a pontban egyetértek. De, bocsásson meg, a másikban tehetnék ellenvetést?” Ha hajlamos vagy a vitatkozásra, ne feledd, hogy semmibe sem kerül tisztelni a másik ember véleményét – különösen olyan dolgokban, melyeknek nincs örökkévaló következményük. Ezért mondta Pál Timóteusnak: „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez” (2Timóteus 2:24). Will Rogers ezt így fogalmazza meg: „az emberek véleménye megfigyelés eredményeként változik meg, nem vita által.” Ezért a mai ige számodra ez: ne veszekedj, és kerüld a veszekedős embereket!