Íme, négy dolog, amit tudnod kell a megbocsátásról: 
1) A megbocsátás nem hozza helyre, ami veled történt; a megbocsátás azt jelenti, hogy elhatároztad, nem engeded, hogy a történtek uralják életedet.A megbocsátással és a kapcsolat helyreállítására való törekvéssel visszanyered lelki nyugalmadat. A bántást akkor is meg lehet és meg kell bocsátani, ha a másik személy nem hajlandó elismerni, hogy rosszat tett. A megbocsátás nem a másik emberen múlik, hanem rajtad. 
2) A megbocsátás számít, akkor is, ha a vétkes fél nem ismeri el bűnösségét. Ha arra vársz, hogy valaki elismerje, hibázott, azzal jövődet annak az embernek a kezébe teszed. A megbocsátás elsősorban a saját javadat szolgálja, nem a másokét. A megbocsátással elengeded a fájdalmat és megbántottságot, és tovább tudsz lépni. 3) Ha kész vagy megbocsátani, ez a másik embert arra indíthatja, hogy kérje is a bocsánatot. Lehet, hogy az, aki ártott neked, úgy érzi, nem is érdemel bocsánatot. Vagy lehet, hogy tudja, rosszat tett, de nincs bátorsága előállni és bocsánatot kérni. Ha te megteszed az első lépést, ez ajtót nyit neki, hogy elinduljon, és megértésre, irgalomra találjon. 
4) Könnyebb megbocsátani, ha elismered, hogy mindannyiunknak szüksége van a bocsánatra. Ha azért nem bocsátasz meg, mert úgy gondolod, hogy valaki más nagyobbat vétett, mint te, akkor ez büszkeség. Márpedig „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1Péter 5:5). A Biblia azt mondja: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32). Ha felismered, milyen nagy Isten kegyelme irántad, könnyebb ezt a kegyelmet kiterjeszteni másokra is.