Ha Isten sikerrel áldott meg, olvasd el Pál szavait, és vedd szívedre őket: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” Minden jó dolog, amivel rendelkezel, és minden, amit a jövőben fogsz élvezni, Istentől származik, ezt sose feledd! Azt mondod: „Várjunk csak, én keményen megdolgoztam ezért. Nemde egy kicsit enyém is az érdem?” Igen, így van. A Biblia azt mondja: „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok” (Róma 13:7). Téged is dicséret illet, de a dicséret természeténél fogva mámorító lehet. Az emberi szervezetben furcsa folyamatok zajlanak: ha valakit vállon veregetnek – hízni kezd a mája! Valaki azt mondta: „A dicséret olyan, mint a parfüm, ha lenyeled, megöl!” Ezért mondja nekünk Pál ezt a nagyon is időszerű emlékeztetőt: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4:7). Egyszer Nebukadneccar királynak fejébe szállt a dicsőség, és így dicsekedett: „Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!” (Dániel 4:27). Isten azonban félbeszakította gőgös pillanatát, és megfosztotta királyságától, olyannyira, hogy Nebukadneccar megzavarodott, és úgy élt, mint egy vadállat. Csak miután megtért és elismerte, hogy Isten a mindenség ura, akkor adta neki vissza Isten ép elméjét és királyságát. Így helyreigazítva, megalázva és megvilágosodva térdre esett, és így imádkozott: „én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek” (Dániel 4:34). A dicsekvés az őrület egyik formája – úgyhogy ne dicsekedj!