Amikor az újszövetségi gyülekezet történetét olvassuk, magával ragad minket a robbanásszerű növekedés és a bámulatos csodák. De van még egy összetevő, ami felett nem szabad elsiklani: „Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt… Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá.” (ApCsel 4:32–35). Azt mondod, ha több pénzed lenne boldogabb lennél? Talán jobban biztonságban éreznéd magad, és kevesebb dolog miatt aggódnál, de nem feltétlenül lennél boldogabb. Tudósok vizsgálták, hogy mi különbözteti meg a boldog embereket a kevésbé boldogoktól. Egy tényező következetesen elválasztotta a két csoportot. Nem az, hogy mennyi pénzük volt; nem az egészség, biztonság, jó megjelenés, nem az IQ vagy a sikeres karrier. Ami következetesen kiemelte a boldog embereket a kevésbé boldogok közül: a gazdagító, mély, örömteli, életváltoztató, jelentőségteljes kapcsolatok. Robert Putnam társadalomkutató írja: „A legáltalánosabb felfedezés az élettel való elégedettség csaknem félévszázados kutatásában, nem csupán az USA-ban, de szerte a világon, hogy a boldogság legjobban az egyén társas kapcsolatainak szélessége és mélysége alapján jósolható meg.” Persze ismerhetsz egy csomó embert anélkül, hogy igazán ismernél egyet is közülük, és így magányos maradsz. Az újszövetségi gyülekezet tagjai azonban megértették a lényeget: a legnagyobb örömet az hozza, ha megosztjuk egymással az életünket, spirituális, érzelmi, anyagi és kapcsolati területen is.