Senki sem szeret olyan emberrel időt tölteni, aki kisajátítja a párbeszédet, hogy friss információkat szolgáltasson arról a tíz emberről, akiket folyton kritizál. Otthon maradni és unásig ismételt filmeket nézni is vonzóbb időtöltés, mint az ilyen társaság! Ez kemény igazság, de azokra az emberekre van legnagyobb szükséged, akik elkerülnek, amikor gáncsoskodóvá válsz. Néha csak véletlenül, figyelmetlenségből kritizálunk; egy jobb napunkon, amikor Isten Lelke vezet, és a pozitívumokra összpontosítunk, sosem mondanánk ilyeneket. Figyeld csak, mit mondott Áron: „ostobán viselkedtünk” (4Mózes 12:11 NASB). Nem próbálta védeni álláspontját, hogy: „Mózes tényleg nem a megfelelő személyt vette feleségül” vagy: „igenis több figyelmet érdemelnénk mi is”. Nem, ő felismerte, hogy hibázott, megbánta, és felhagyott vele. Neked is ezt kell tenned. Miért? Mert a kritizálás meggátolja Isten áldásainak kiáramlását életedre! Oswald Chambers írta: „Amikor ítélkező lelkület van benned, lehetetlen közösségben lenned Istennel.” Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „A pillanatnyi megkönnyebbülés, amit mások kritizálásából szerzek, megéri, hogy miatta ne érezzem Isten jelenlétét?” Ahhoz, hogy újra érezni tudd Isten jelenlétét, meg kell vallanod és el kell hagynod ítélkező hozzáállásodat, és nagylelkű, szeretetteljes lelkülettel kell helyettesítened azt. Ma térdelj le, és imádkozz így: „Uram, bocsásd meg, hogy úgy gondolom, az én nézőpontom mindig helyes! Elismerem, hogy ez önteltség. Add kegyelmedet, hogy aszerint bánjak én is másokkal, amilyen kegyelmet én kaptam tőled. Segíts, hogy elfogadjam az emberek különbözőségét, és ne követeljem, hogy mindenki pontosan úgy lássa a dolgokat, ahogyan én. Segíts legyőzni ítélkező hozzáállásomat! Jézus nevében. Ámen.