Az akadályok, késleltetések és gátak Isten ajándékai az önelégültek számára. Nem fogja engedni, hogy gyengeségedet mankónak vagy mentségnek használd, de megengedi a gyengeséget, hogy az tőle való függésben tartson. Pál azt írta: „tövis adatott a testembe… hogy el ne bizakodjam” (2Korinthus 12:7). Miért éppen korlátaidat használja Isten ahhoz, hogy fenntartsa veled a kapcsolatot? Hogy kínos helyzetbe hozzon? Nem, azért, hogy erőt adjon az ő akaratának megcselekvéséhez. Isten szándéka az, hogy egyre nagyobb, nem pedig egyre kevesebb szükséged legyen rá. A következő példa talán segít megérteni. Képzelj el négy acél gyűrűt! Az első 40 kg-ot tud megtartani, a második 30-at, a harmadik 20-at, a negyedik 10-et. A négy gyűrű láncba fűzve mekkora terhet bír el? 100 kilót? Nem, egy lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme, így hát a helyes válasz: 10 kg! Ugyanez igaz ránk is, csak annyira vagyunk erősek, mint a leggyengébb területünk. Ezért próbálunk néha mentségeket keresni, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni őket. Ez azonban veszélyes, mert saját erőnkre támaszkodva ugyan beszerezhetünk néhány győzelmet és vállon veregetést, de ettől könnyen elbízhatjuk magunkat, és azt hihetjük, hogy mindent meg tudunk oldani egyedül. Mivel Pál olyan zseniális volt, azért engedett Isten az életébe nehéz körülményeket, melyek térdre kényszerítették, mert így élhetett Istentől való függésben. Miután többször is imádkozott azért, hogy Isten vegye el ezt a gyengeségét, Pál végül eljutott odáig, hogy ezt tudta mondani: „legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem” (2Korinthus 12:9). Ma tehát te is támaszkodj Istenre!