Miért van szükségünk minden nap Istennel töltött csendes időre? Mert Jézusnak is szüksége volt rá, és ő a mi példaképünk. „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott” (Márk 1:35). Az igazság az, hogy arra szánunk időt, amit értékesnek tartunk, azokra az emberekre, akiket szeretünk, az értékrendünkben első helyen álló dolgokra, azokra, amiket kifizetődőnek tartunk. Figyeld meg, Jézus ritkán imádkozott bárkiért is nyilvánosan. Miért? Mert már imádkozott érte korábban! Minden reggel befektetett „ima-számlájára”, hogy aztán legyen miből felvennie egész nap. Minél elfoglaltabb volt, annál többet imádkozott. Talán tudott valamit, amit mi nem? Jézusnak nem esett nehezére választani a tömeg követelése és Atyja akarata között. „Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Miért buknak el néha a lelki vezetők? Mert annyira belefeledkeznek az Istenért való munkába, hogy elhanyagolják a vele való kapcsolatot. A világtörténelem során Isten mindig az imádkozó embereket tudta nagy dolgokra használni. Luther Márton mondta: „Olyan sok dolgom van, hogy minden napom első három óráját imádságban kell töltenem.” A szünet nélküli tevékenykedés kiszipolyoz és sebezhetővé tesz a sátán támadásaival szemben. Egy templomi hirdetőtáblára ez volt kiírva: „Hét nap imádság nélkül egy gyenge keresztyént teremt.” Tehát minél elfoglaltabb vagy, annál több időt kell Istennel töltened. Egyszerűen fogalmazva: ha túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy csendességed lehessen Istennel, akkor túl elfoglalt vagy!