A szkeptikusoknak nagyon kevés emlékművet emeltek. Azért, mert ők ahelyett, hogy építettek volna másokat, inkább rombolták azokat. Dávid bátyja, Eliáb is ilyen volt. Íme, a története. Amikor Saul seregében senki nem volt hajlandó megküzdeni Góliáttal, Eliáb sem, aki pedig parancsnok volt, Dávid önként jelentkezett, hogy megküzdjön a körülmetéletlen filiszteussal (ld. 1Sámuel 17:36). A bibliai időkben a körülmetélés az Istennel való szövetség jele volt, ez a szövetség védelmet és ellátmányt biztosított Izráel népének. Dávid tudta, hogy ez a fenyegetődző ellenség nincs ilyen szerződésben Istennel, hogy csak az izraelitáknak van jogalapjuk ezekre a kiváltságokra. Emiatt Dávid biztonságban érezte magát a szövetségben, és megragadta Isten ígéretét. Eliáb szemében azonban nyilvánvalóan egész másként nézett ki a helyzet. Ő haragra gerjedt Dávid ellen, és ezt mondta: „Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide.” (1Sámuel 17:28). Érdekes, hogy Eliáb neve azt jelenti: „Isten az Atyám”, így Eliáb nem csupán a világi cinikusokat képviseli, hanem a keresztyéneket is. Igen, vannak ilyenek a gyülekezetben is! Csak egyetlen szkeptikusra van szükség, és hamarosan mind, akik gyengék a hitben, vagy teljesen hitetlenek, elkezdenek a pártjára állni, és állandósítják a negatív szemléletet. Vigyázz, a cinizmus bármely kapcsolatot és környezetet feldúlhat. Ezért mondja a Biblia: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére” (Zsoltárok 1:1). Gondold meg kétszer, mielőtt beleülnél abba a székbe. Ha túl sokáig ott maradsz, akkor talán nem leszel képes felállni belőle!