Amikor a sátán felhozza a múltadat, emlékeztesd arra, mit mondott Isten: „bűneikről nem emlékezem meg többé.” Nem mintha Isten feledékeny lenne, hanem úgy dönt, hogy nem fog emlékezni bűneidre. Ha te mást választasz, azzal megkérdőjelezed Isten bocsánatát, és engeded az ellenségnek, hogy rávegyen az önmarcangolásra, megfosztva ezzel az önbizalmadtól, ami ahhoz kellene, hogy elvehesd mindazt, amit Isten ígért neked (ld. 1János 3:21–22). Ha újra meg újra felemlegeted a múltat, azzal nem csupán életben tartod, de erőt is adsz neki. Amit a számládon tartasz, abból nagyobb valószínűséggel fogsz felvenni egy gyenge pillanatban. Mint ahogy senki sem tudja, mikor fog kitörni egy szunnyadó vulkán, ugyanígy azt sem tudjuk megmondani előre, hogy mikor fog egy megoldatlan probléma újra felszínre kerülni, mikor válnak a szavaid forró lávává, és viselkedésed pusztító tűzzé. A múlt hatalmát csak úgy tudod megtörni magad felett, ha elfogadod Isten bocsánatát, és te is megbocsátasz magadnak és másoknak. A szégyen nem áldás, hanem olyan teher, amit Jézus magára vett érted a kereszten. Tedd hát le, hagyd ott, és menj tovább! Isten Igéje azt mondja: „amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” (Zsoltárok 103:12). Feltűnt már, hogy van Északi-sark és Déli-sark, de nincs keleti vagy nyugati? Miért? Mert az a távolság végtelen, nem lehet lemérni. Érted már a lényeget? Ha bármikor a sátán felhozza a múltadat, az azért van, mert azt reméli, hogy nem vagy tisztában az igazsággal, vagy pedig fél a jövődtől, és meg akar fosztani tőle. Ne dőlj be neki! Mutass rá Krisztus keresztjére, ne hagyd, hogy tovább beszéljen bűnödről, hagyd ott, és menj tovább!