Robert Schuller egy iowai farmon nőtt fel. Visszaemlékszik arra, hogy apjának az előző évi minden szem gabonára szüksége volt, hogy állatállományát etetni tudja. Ennek ellenére mindig volt egy kis sarok a zabosládában, amihez nem volt hajlandó hozzányúlni. Amikor Schuller ezt észrevette, így szólt: „apa, itt még van gabona”, apja így felelt: „az a jövő évi vetőmag.” És amikor eljött a tavasz, apja elvetette azt. Schuller azt írja: „Tegyük fel, hogy tanulmányozta az esélyeket, és azt mondta: »Lássuk csak, van egy kis vetőmagom. Megetethetem a jószágokkal, tudom, hogy így hasznos lesz, nincs semmi kockázat. Vagy eltemethetem a földbe – de ez végtelenül kockázatos. A gyomok megfojthatják, a madarak megehetik, elrothadhat, vagy épp jégeső és szelek pusztítják el… másrészt az is lehet, hogy százszoros termést hoz.«” A Bibliában azt olvassuk, hogy „aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat” (Prédikátor 11:4). Helen Keller mondta: „A biztonság nagyrészt csak babona. A természetben nem létezik, és teljes egészében az emberek sem tapasztalják meg soha… Az élet vagy merész kaland, vagy semmi.” Ha szeretnél többet, mint amennyiről valaha is álmodtál, kockáztatnod kell. Hitben cselekedni, amikor semmilyen földi garancia nincs arra, hogy mi van a másik oldalon, azt jelenti, hogy olyan dologgal próbálkozol, amit képtelenség véghezvinni, hacsak Isten nem adta meg hozzá a szükséges képességeket. Jon Walker mondja: „A hit akkor növekszik, amikor kockázatot vállalunk – de nem akármilyen kockázatot, hanem azt, amely felé Isten irányított. Ezek az isteni ösztökélések löknek túl »független államaink« határán, és juttatnak be a hit általi élet »ígéret földjére«.”