A papok nemcsak háromféle szintű fényben szolgáltak, de az Istennel való bensőséges kapcsolatnak is három szintjét élték meg. Mózes élete nagyszerűen példázza ezt. Amikor Isten először hívta Mózest, hogy vezesse Izráel népét, egy égő csipkebokorból szólt hozzá. Amikor ezt Mózes meglátta így szólt: „Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát…” (2Mózes 3:3). Sosem volt kétséges, hogy Isten kész szólni hozzánk. Az igazi kérdés mindig az, hogy mi hajlandók vagyunk-e abbahagyni, amit éppen csinálunk, „odamenni”, mint Mózes, és engedelmeskedni annak, amit Isten mond. Tudna Isten szólni hozzád, amikor épp reklámszünet van egy kedvenc sorozatod közben? Tudna – de valószínűleg nem fog. Ő király, és azt várja tőlünk, hogy a hozzá való közeledésünkben betartsuk azokat a protokollszabályokat, melyeket Igéjében megfogalmazott. A következő alkalommal Isten egy hegyen szólt Mózeshez, akkor adta neki a Tízparancsolatot. Eközben az egész hegyet tűz és füst borította Isten jelenlététől (ld. 2Mózes 20:18), az emberek pedig reszketve mondták Mózesnek: „Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!” (2Mózes 20:19). Az ilyen pillanatok különböztetik meg Isten embereit a tömegtől! Végül Mózes olyan bensőséges kapcsolatba került Istennel, hogy az Úr szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogyan az ember a barátjával szokott (ld. 2Mózes 33:11). Képzeld el az ilyen szemtől szembe találkozást és beszélgetést Istennel! Micsoda kiváltság! Ez kellene, hogy legyen szíved legnagyobb vágya. Mert ha szemtől szembe találkozol Istennel és egyenesen tőle hallod, amit mond, akkor leszel kész és alkalmas feladatod végzésére.