A Biblia azt mondja: „szeretetben szolgáljatok egymásnak.” Úgy is fogalmazhatnánk: szabadulj meg a „jogom van rá” hozzáállástól, és alakítsd ki magadban a „tartozom neked ezzel” gondolkodásmódot! Vannak, akik úgy gondolják, hogy: 
1) Mivel megszülettünk, jár nekünk egy egész életen át tartó, jól fizető állás, garantált egészség- és nyugdíjbiztosítással. 
2) Az előléptetés csak idő kérdése. 
3) A heti negyven óra bármely dolgozó munkabírásának végső határa. 
4) A munkanap utolsó órája azért van, hogy megkönnyítse a dolgozónak a hazajutást. 
5) A tízperces kávészünetnek legalább fél óráig kell tartania. 
6) Az ebédszünetnek fél óra helyett legalább másfél órásnak kellene lennie. 
7) A vállalat nyereségéből minden dolgozónak egyformán kell részesednie, függetlenül attól, hogy milyen mértékben járult hozzá a siker eléréséhez. 
Mi a forrása ennek a jogosultság érzésnek? Egyrészt azt gondoljuk, hogy az emberek tartoznak nekünk az életükben betöltött szerepünk miatt. „Mert az anyád (lányod, bátyád, feleséged, férjed, barátod, támogatód, lelkészed, alkalmazottad, főnököd stb.) vagyok.” Úgy kezeljük ezeket a címeket, mintha tulajdonjogot bizonyító okiratok lennének, melyek feljogosítanak bármilyen kiváltságra, amit elvárunk. Az élet azonban nem így működik! Amikor a tékozló fiú elhagyta otthonát, és végül a disznóvályúnál kötött ki, a Biblia beszámolója szerint „senki sem adott neki semmit” (Lukács 15:16 NKJV). Az élet realitásának pofonjától megalázottan hajlandó lett volna arra is, hogy apja házában a szolgák munkáját vállalja. Apja azonban szerette őt, és visszaadta fiúi méltóságát. A lényeg az, hogy az élet nem tartozik neked semmivel, csak azzal, hogy lehetőséget biztosít a tanulásra, a kemény munkára, a növekedésre és az áldozathozatalra, hogy így eljuss oda, ahová szeretnél.