Ha valaki vezető az üzleti életben, a politikában és a közszolgálatban, az még nem teszi automatikusan alkalmassá arra, hogy vezető legyen a gyülekezetben. J. Oswald Sanders mondta: „Az egyház legnagyobb szüksége, hogy irányadó, lelki beállítottságú és áldozatkész vezetői legyenek.” 
Nézzük meg ezt a három tulajdonságot egyenként. 
1) Irányadó vezetés. Az emberek azokat a vezetőket tisztelik, akik biztosak abban, merre tartanak, és bizalmat ébresztenek azokban, akik úgy döntenek, követik őket. Azok a vezetők, akik csak próbálkoznak mindenfélével, nem tudják maguk mellé állítani és megtartani az embereket. A bizonytalanság összezavarja és elbátortalanítja a követőket. Viszont szinte kérdés nélkül követik azokat, akik bölcsek, erősek, és kitartanak amellett, amiben hisznek. 
2) Lelki vezetés. Vonzódunk az olyan vezetőkhöz, akik tehetségesek, karizmatikus egyéniségek. De ezek a természetes adottságok nem elegendőek. A követőket lenyűgözhetik emberi tulajdonságok – de ezért gyakran nagy árat kell fizetniük. Vigyázz, nehogy saját népszerűséged csapdájába ess, elvárva, hogy az emberek vakon kövessék furulyaszódat, mint a Patkányfogó legendájában! Az Isten szerinti vezetők arra kötelezték el magukat, hogy követőiket Jézushoz vezessék, ne önmagukhoz kössék! Gyülekezeted jobban ismeri, jobban szereti, és jobban szolgálja Istent a vezetésednek köszönhetően? Ha igen, akkor vagy Isten szerinti vezető. 
3) Áldozatkész vezetés. Akkor is vállalnád a vezetést, ha mint Pált elárulnának, hamisan vádolnának, megvernének, csaknem megfojtanának, éheztetnének, megköveznének, és otthagynának meghalni? Az Isten szerinti vezetők akkor is vállalják a vezetést, ha az kényelmetlen, kínos, hálátlan és sokba kerülő feladat. Elkötelezték magukat a juhoknak, akikért felelősek, és a „Főpásztornak”, akinek felelősséggel tartoznak! Elismerik, hogy Jézus saját életének árán mutatta be az Isten szerinti vezetés prototípusát. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21).