Egyetlen dolog rosszabb annál, ha hibázunk: az, ha hibánkat takargatjuk, és engedjük, hogy büszkeségünk csapdájába essünk. Miért csináljuk ezt? Bizonytalanságunk miatt! Alacsony önértékelésünk miatt! Időnként mind hajlamosak vagyunk védekezővé válni, de ha azt veszed észre magadon, hogy ez a minta ismétlődik az életedben, akkor tenned kell ellene. Tehát: 
1) Figyeld meg a beszédedet; vedd észre, ha hajlamos vagy a hárításra, mentegetőzésre, önigazolásra. 
2) Őrizkedj a védekező testbeszédtől! Például ha karba tett kézzel hallgatod valakinek a véleményét, azzal a tudatalattid azt fejezi ki: „Bezárom magam a mondanivalód előtt.” 
3) Ha úgy érzed, megtámadtak, védd ki a fellépő nyugtalanságot egy mély lélegzettel és egy csendes fohásszal: „Uram, add a te erődet!” Ha együtt hat ez a fizikai és szellemi tett, az segít minimálisra csökkenteni annak esélyét, hogy érzelmekre alapozva, zsigerből reagálj. 
4) Ha tettednek valódi és hihető indoka van, mondd azt el nyugodtan, érzelmektől mentesen. Ha igazán bátor vagy, kérdezd meg egy megbízható barátodtól vagy munkatársadtól, hogy védekező vagy-e. Aztán ne reagálj védekezően, ha igennel válaszolnak! 
5) Ne támadd a támadót! Egyszerűen kérdezd meg tőle, ő mit tett volna a kérdéses helyzetben. Aztán köszönd meg neki, hogy megosztotta veled meglátását! 
6) Ha valóban hibás vagy egy rossz döntésben vagy helytelen viselkedésben, ismerd be, mielőtt még másként napvilágra kerül! Egy egyszerű „hibáztam” erősíti a szavahihetőségedet, megőrzi becsületedet, és megvéd attól, hogy a hibád miatt másnak tűnj az emberek szemében, mint aki vagy. Sőt, még abban is segíthet, hogy jobban bízzanak benned ezután.