Az imádság különböző formái (4)
„Ha kiált hozzám, meghallgatom…” (Zsoltárok 91:15)

Amikor hosszabb ideig próbálunk imádkozni, gondolataink gyakran elkalandoznak. Vajon Isten haragszik ránk, ha ez történik? Nem, mert bár gondolataink elkószálnak, Isten Lelke továbbra is velünk van. Néha az ilyen kósza gondolatok éppen imádságra vezethetnek. John Ortberg írja: „Elkezdek imádkozni, aztán elképzelem magam őrülten sikeresnek valamiben. Vagy visszaemlékszem egy beszélgetésre valakivel, aki felidegesített. Vagy megpróbálom kigondolni, hogyan oldhatnék meg egy problémát, ami miatt aggódom. Régen úgy vélekedtem, hogy az ilyesfajta gondolatok akadályozzák az imádságot, de rájöttem, hogy tekinthetek rájuk úgy is, mint ima-kezdeményekre. Talán nemcsak azért jutottak eszembe, hogy eltereljék a figyelmemet, hanem azért, hogy megmutassák, valójában mi foglalkoztat. Ezért ahelyett, hogy megpróbálnám elnyomni ezeket a gondolatokat, jobb, ha elkezdek Istennel beszélni róluk. És ezzel már vissza is tértem az imádság folyamába. Hiszen szabadok vagyunk arra, hogy olyan módon imádkozzunk, ami leginkább segít megélni Isten jelenlétének örvendetes tudatát.” Nyilvánvaló, hogy vannak dolgok, amelyek tényleg csak figyelemelterelések, mint például az olyan gondolat, hogy fodrászhoz kellene menni, vagy meg kellene nézetni az autónkat. Amikor ilyenek felbukkannak, csak írd le őket egy cetlire ezt mondva: „majd foglalkozom vele később”, és folytasd az imádságot! Gazdag imaéletet nem tudunk kialakítani egyik napról a másikra, meg kell dolgoznunk érte. A jutalom azonban bőven megéri az erőfeszítést. Nem vagy egyedül, mindenki küszködik az imádság közbeni figyelemeltereléssel. Azok lesznek sikeresek, akik megtanulnak bánni ezekkel az elterelő gondolatokkal.