Szeressétek az Urat, ti, hívei mind! (Zsolt 31,24a)

Egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük õt teljes szívünkbõl, teljes elménkbõl és teljes erõnkbõl, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égõ- és véresáldozatnál. (Mk 12,32-33)

Olvasmányok: Gal 1,13-24 és 2Móz 14,15-31

De megmosattatok, de megszenteltettetek, de e megigazittattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által. 
Korinthusi elsõ levét 6, t 1.

Nem magunkat, hanem a Krisztust dicsõítjük, mikor ugyanazzal a szentséggel dicsekszünk, Mert hiszen attól vagyunk szentek, hogy benne vagyunk az õ szenvedésében és szentségében.
Jól teszem, ha bûnösnek ismerem el magamat, - amennyiben rólam van szó. De mert Krisztusban való hitemmel többé nem Ádám gyermeke vagyok, hanem Istené, - ennyiben valóságosan szent vagyok. Finom különbséget kell hát tenni! Mint ember és Ádám gyermeke, a pokolé vagyok. Még, ha a magamválasztotta szenteskedés önkínzó életfolytatásának minden jócselekedetével dicsekedhetném is. Elkárhoznám és elvesznék, ha ezekre bíznám magamat.
De ha hiszed, hogy a bûneidért meghalt és megigazulásodért feltámadt Krisztusban testvérségre és fiúságra jutottál s erre meg vagy keresztelve, akkor nyugodtan mondhatod: Ameddig ebben a testvériségben és fiúságban maradok, nem vagyok Ádám gyermeke és nem vagyok bûnös. Ha te ezzel kérkedni mersz, ám tedd. Én a magam részérõl, még mindig csak tanulgatom. Mert nem olyan egyszerû dolog az, hogy egy bûnös azt mondhatja: szent Péter mellett ülök a mennyben. És mégis dicsekednünk kell ezzel a szentséggel. Mert mi más ez, mint igazi testvérség!

Tarts magadnál engemet, 
Öntsd ki rám kegyelmed", 
Továbbra is hívedet 
Vezesse Szentlelked. 
Énekem szárnyain
Lelkem hozzád szálljon; 
Szent nevedet áldom.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.