Ó, Uram, én erõm és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején! (Jer 16,19a)

Jairus..., meglátva [Jézust], lába elé borult, és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. Jézus ekkor elindult vele. (Mk 5,22-24a)

Olvasmányok: Jel 19,4-9 és 2Móz 40,34-38

Ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldöklitek, éltek. 
Római levél 8, 73.

A bûnnek ez a Lélekkel való megöldöklése úgy történik, hogy az ember megismeri bûnös nyomorúságát s mikor a bûnös kívánságot gerjedezni érzi, mindjárt rajtaüt. Magát Isten igéjével és a bûnbocsánat hitével erõsítve, ellenáll. Nem egyezik bele a bûnbe és azt cselekedetté válni sem engedi.
Ez a különbség a szentek és hitetlenek között, akik Lélek nélkül járnak, vagy a Lelket immár elvesztegették. Mert bár a hivõk is testükben hordják a
bûnös kívánságot, akár csak a hitetlenek, ámde megmaradnak mégis a megtérésben és Isten félelmében. Megõrzik hitüket is, hogy a Krisztusért bocsánatot
nyernek, mivel hogy nem tárnak ajtót a bûnnek, hanem ellenállnak. Ezért aztán a bocsánat alatt maradnak s visszamaradt gyengeségük nem lesz nekik halálos és kárhozatos, mint azoknak, akik megtérés és hit
nélkül önhitten járnak, szándékosan gonosz kívánságaikat követik lelkiismeretük ellen, a hitet és Szentlelket pedig eltaszítják maguktól.

Boldog, aki híven harcol 
S a harcban állhatatos;
Testnek, vérnek meg nem hódol, 
Sõt abban foglalatos, 
Ami telki nyugtot ád
S ott talál dicsõbb hazát, 
Hol csalódás, gond viharja 
Örömünket nem zavarja.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.