Jó az Úr, örökké tart szeretete, és hûsége nemzedékrõl nemzedékre. (Zsolt 100,5)

[Isten] megbékéltetett minket önmagával Krisztus által. (2Kor 5,18)

Olvasmányok: 2Kor 5,11-18 és 1Kor 1,26-31

Az asszony mikor szül, szomorúságban van, mert eljött az õ órája: de mikor megszüli az õ gyermekét, nem emlékszik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. 
János 16, 21.

Figyeljük meg jól ezt a példázatot. Mert amit ez mutat, ugyanaz történik velünk is a megpróbáltatásban, fõleg a halálos szükségben. Lám, hogy" bánt Isten a szülõasszonnyal! Mikor elérkezik az órája, tehetetlenül magára hagyja mindenki! Senki sem segíthet néki. Nincs ember, aki szükségébõl kimenthetõ. Tisztára Isten hatalmában van. Környezete és a bába vigasztalhatja ugyan, de magát a szenvedést el nem fordíthatja róla. Szinte a halál kötelei veszik körül s néki teljes megadással kell kockára vetni életét, Istenre hagyva, hogy belehal-e a szülésbe, vagy fölépül.
Szakasztott így van akkor is, mikor a lelkiismeret kezd vajúdni, vagy halálos szükségben gyötrõdik valaki. Nem segít ilyenkor sem ész, sem cselekedet, --semmi a világon. Vigasztalást hiába keresel. Úgy rémlik, mintha Isten és minden teremtmény elhagyna, sõt Isten és minden teremtmény ellenséged volna. Ilyenkor maradj csendben s csüngj egyedül Istenen. Meglásd kiszabadít. Aki a szülõasszonyt megsegíti, téged is megsegít majd, ha eljön az ideje. Mikor az édesanya megpillantja gyermekét, többé nem is gondol a fájdalomra. Csupa öröm és élet van ott, ahol elõbb még jajgatás és halál volt közel. Megpróbáltatásaink halálos veszedelmeiben minket is egyedül Isten vidámíthat meg s adhat békét, örömöt, nyomorúságunk és szorongattatásunk helyébe.

Bár minden elhagy a világban, 
Amivel magad biztatod,
Véle minden nyomorúságban 
Magadat vigasztalhatod. 
Megszámlálja könnycseppjeidet, 
Jókor segítségedre siet:
Légy csendes szívvel!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.